Filmeznél? Kisfilmet fogatnál? Miről is? Kéne egy jó kis sztori?
Új képek a galériában....


BM-DiViD........kapcsolat

 film@bm-divid-film.hu

 
 

Partner Linkek - http://

Kövess bennünket
     

Kameráról, mozgásokról fényekről...

Bevezetőként talán érdekes lehet, ezért röviden említést teszek arról, hogy a képrögzítés kezdetén a képet, kémiai folyamatok segítségével rögzítették. Előbb üveg lemezre, majd celluloid szalagra, fényérzékeny ezüstsó réteget vittek fel. Az expozíció folyamatában ahol fény érte a lemezt, ott a só felbomlott és az abból kiváló ezüst megfeketedett. A feketedés mértéke a megvilágítás erősségétől függött. Így jött létre egy negatív kép. A negatívon ott láttunk sötét foltokat ahol a valóságban sok fény kapott. Ezt követően a negatívról pozitív képet készítettek úgy, hogy azt újra átvilágították. Ahol a negatív felületén lévő fekete területek sűrűbbek voltak, ott kevesebb fény haladt át, a kevés fény miatt kevés ezüst vált ki, tehát így a valóságnak megfelelő árnyalatvilág egy "pozitív" kép vált láthatóvá. Ha elnagyolt hasonlattal szeretnénk élni, akkor azt is mondhatnám, hogy napjainkban az  ezüstsót kiváltotta a Chip, a celuloidot pedig a memória kártya.  Ugyanis, a kameráink töbségében a képrögzítési nyersanyagunk manapság nem más, mint egy integrált áramkör az az egy  Chip, a hordozó anyag pedig, zömében már jól ismert hétköznapi memória kártya.
A mai digitális kamerák alapelvét a 70’-es években fejlesztették ki. Olyan eszközöket hoztak létre, amelyek az ún. MOS (Metal Oxide Semiconductor = fém-oxid félvezető) alapú kondenzátorokat használták fel, az analóg jelek és a különböző nagyságú töltéscsomagok tárolására. Ezekből a kis tárolókból több ezer darabot tudtak elhelyezni parányi félvezető lapocskán, s ezeket egy kiolvasó áramkörrel összekötve memóriaegységeket, optikai érzékelőket alkottak.

A CCD chip felépítése
Az érzékelőkben a tároló egységeket sorban vagy mátrixszerűen rendezik el egymástól elszigetelten. Ha így mozaikszerűen "kitöltünk" egy kis téglalap (négyzet) alakú szilíciumlapkát, és hozzákapcsolunk egy kiolvasó áramkört, máris készen van a CCD chipünk.



A digitális érzékelők fajtái

CCD(Charge Coupled Device = töltéscsatolt eszköz), ahol az érzékelők értékeit sorosan kell kiolvasni, így egy pixel megcímzésére nincs lehetőség az érzékelőn belül.

CMOS (Complemetary Metal Oxide Semiconductor = kiegészítő fémoxid félvezető), ahol minden képponthoz elhelyezhető az elektron-feszültég átalakító, ennek köszönhetően sor- és oszlopcímzéssel rendelkezik, vagyis az érzékelő minden egyes képpontja külön címezhető.
 
Felépítés:
A mai videokamerák felépítés szerint, három fő részből állnak:
-optikai rész
-képfelvevő rész
-rögzített anyag visszajátszását lehetővé tevő rész.
 
Optika
Az optika egy bonyolult lencserendszerből álló szerkezet, amely a valós képet a képérzékelőre juttatja. A professzionális kamerák optikáinál minden funkció kézi beállítással is működtethető. A képalkotásban a domború lencsék vesznek részt. A lencsehibák kiküszöbölésére viszont, homorú lencséket és összetett lencsetagokat is alkalmaznak. A felvevőknél használt objektívek gyújtótávolsága lényegesen kisebb mint a fényképezőgépeknél. A kamerák esetében, két nagy csoportot lehet megkülönböztetni az úgynevezett fix, illetve zoom, vagy másképpen vario-objektívek. A vario-objektívek felépítésükből következvén, a ráközelítés és távolodás hatását képesek megvalósítani.
 
Élességállító gyűrű (fókusz): Nevéből adódóan az élesség beállítására szolgál. A képalkotásban, ez az egyik leg gyakoribb kifejező mód. A képélesség és annak változtatása, akár gondolati ábrázolást is kefejezésre juttathat, amennyiben ennek a megjelenítési formának tudatos, és következetes módozatait alkalmazzuk. 
 
Varió vagy zoom: A látószöget módosíthatjuk vele. Minél kisebb az alkalmazott látószög, annál kisebb a mélységélesség, és fordítva… Ilyen esetben a varióoptika fókusztávolságának változtatásával érünk el mozgást, miközben módosítjuk a látószöget, az az közeledünk a témához, vagy távolodunk tőle. A kezdők videósok túlságosan, gyakran és indokolatlanul használják ... 
 
Blende, rekesz vagy Irisz: Alapvetően a képérzékelőre jutó fénymennyiséget szabályozhatjuk vele. Szoros összefüggés van azomban az irisz és a mélységélesség között is! Minél nyitottabb az irisz, annál kisebb a mélységélesség, és fordítva… minnél zártabb, annál nagyobb. Az irisz állításához a professzionális kameráknál külső, manuális beállítási lehetőség van társítva.








 



Érzékelők:
Napjainkban CMOS képérzékelőkkel felszerelt kamerák a legelterjedtebbek. Ezek a képérzékelők kis tápfeszültséget igényelnek, és alacsony megvilágításra van szükségük, ennek ellenére nem jobbak a CCD rendszernél. A gyártók általában egy és három képérzékelővel rendelkező kamerákat forgalmaznak.
Az egy CCD vagy CMOS esetén, a képérzékelő előtt un. optikai rács van, amely csak az alapszínek egy-egy részét engedi át, ezután egy elektronika választja szét a három alapszínt.
A három CCD vagy CMOS-s kamerák felbontása sokkal jobb. Az optikán bejutó fényt egy prizmán és három, az alapszíneket felbontó, (piros, zöld, kék) színszűrőn keresztül irányítják a képérzékelőre.

 
Fehéregyensúly: A különböző színhőmérsékletű fényforrásokhoz, a fehéregyensúly kamerafunkcióval állíthatunk optimális színegyensúlyt. Pld. egy fehér felületre irányítva a kamerát, melyet az adott fény megvilágít és amely kitölti a teljes kamera képmezőt, beállíthatjuk a helyes fehéregyensúlyt. Természetesen használhatunk további, speciális fehéregyensúly beállító kiegészítőket is.
 
Gain, erősítés: Ha a megvilágítás nem megfelelő, akkor lehetőségünk van a kép jelének elektronikus erősítésére. Mivel ez a fajta jelerősítési mód a képzajt is erősíti, így minél nagyobb lesz az erősítés értéke és mértéke, annál nagyobb képzaj várható… (zajos) szemcsés lesz a kép.
 
Shutter, záridő, megvilágítási idő, expozíciós idő: A funkció értékei másodpercek, vagy annak tört részidői, ez az idő az expozíciós idő. Ennek az értéknek a beállításával szabályozhatjuk az egy képre jutó fény, idejének hosszát... időtartamát. 
 















Kamera mozgatásáról.
 
Mielőtt elkezdenénk a felvételt, gondoljuk ki, hogy mit akarunk megmutatni.
Ha kameramozgást végzünk, akkor az elején és végén rögzítsünk kb. 10-10 mp állóképet, hogy ha a vágás során nem lehet a kameramozgást bevágni, akkor a kezdő, vagy befejező képet állóképként használhassuk. Mindig jóval hosszabb ideig készítsünk felvételt, mint amennyi a kész anyagban kelleni fog. Ügyeljünk arra, hogy a kameramozgás utolsó képe egy önmagában is használható, értékes kép legyen. Ha elrontottuk a kameramozgást, akkor lehetőség szerint ismételjük meg.

Svenk.
A svenk a kameramozgás olyan fajtája, amelyben a kamera helyet nem változtat, csak függőleges vagy vízszintes tengelye körül fordul el. Ezt a fajta mozgást többnyire leiró jelleggel alkalmazzuk, pld. megismertet a környezettel. Beszélhetünk részletes és körpanorámáról. Ügyelni kell arra, hogy ha a kamerával svenkelni akarunk, olyan beállítást válasszunk, amelyben biztosított a képek egymásba történő folyamatos átmenete.
A kamera függőleges tengelye körüli vízszintes mozgását panorámázásnak, vizszintes svenknek nevezik. Ha a kamera függőlegesen mozdul el, akkor azt bólintásnak, függöleges svenknek hívjuk. Ha ilymódon az optikai tengelyt viszonylagosan emeljük, vagy sülyesztjük, akkor a felvétel tárgya vagy az alsó vagy a felső képhatáron keresztül lép ki, illetve be.

Kocsizás, Fahrt...
A kamera a helyszínen mozgó, gördülő szerkezetre van szerelve, és a szereplőkhöz,  viszonyítva mozog. Ha személyek, tárgyak is mozognak, akkor akár velük együtt is haladhat a fahrt ezsköz, adott távolságot tartva. Tehát tulajdonképpen fizikailag mozgatjuk a kamerát, egy előre eltervezett pálya mentén. Ezt a mozgást, egy úgynevezett fahrt kocsival végezzük. 
Az előrekocsizás az, amikor ráközelítünk valamilyen tárgyra, vagy személyre. Leggyakrabban használt kocsizási forma. Ez a fajta ráközelítési mód áll legközelebb az emberi megfigyelés mechanizmusához, többnyire íly módon fókuszáljuk érdeklődésünket.
A hátrakocsizással a kamera eltávolodik, ezáltal nagyobb, szélesebb környezetbe ágyazódik a bemutatni kívánt kompozíció.
Az oldalkocsizásnak rendszerint leíró jellege van. Pld. egy embercsoport előtt lassan végig guruló (mozgó) kamera bemutatja az ott álló személyeket szemlélteve, hogy a csoport kikből, az az milyen emberekből áll.

Lendítés.
A lendítéses kamera mozgás rendkívül felgyorsítja a látott képet. A nagy sebesség következtében az induló és a befejező kép között elmosódik, absztrakt mintává folyik szét a látvány. Ezt a mozgásmódot, sok esetben riportok, plán és téma szétválasztására szokták alkalmazni.

Daruzás.
A daruzás a helyváltoztatást szintváltoztatással oldja meg (háromdimenziós mozgás). Megkülönböztetünk emelkedő, süllyedő, átlós és kombinált daruzást. A kamerának ilyen fajta mozgatása komoly technikai felszereltséget igényel. Egészen egyszerű formája a liftezés. Ilyenkor az operatőr maga mozog daruszerűen kamerájával.

Steadycam. Az operatőr testére rögzített speciális remegéscsökkentő szerkezet. Többek között kiváló lehetőséget biztosít akciófilmek készítésére.

Variózás.
Látszólagos optikai mozgás, a képsíkok folyamatos átmenete, változtatása, közeledés vagy távolodás a felvétel tárgyához, a kamera elmozdítása nélkül.

Operatőri Tanácsok.
 
Forgatás előtt ellenőrizzük a kamera beállításait, állapotát, tápellátás csatlakozásait, esetleg az akkumulátor töltöttséget, illetve a képi megjelenítő és audió csalakozásokat!
Társítsuk a kamerához szükséges eszközöket kellékeket, állvány, szükség esetén fejlámpa, mikroport, stb!
Forgatások során, pld. riportfilmek, interjúk, tudósítások készítéskor a kamera általában szemmagasságban legyen! Természetesen vannak és lehetnek kivételek. Ha a képi mondanivaló szükségessé teszi, illetve más perspektívával szeretnénk különleges hatást elérni, akkor nyugodtan használjunk a hangulathoz, és a szituációhoz alkalmaszkodó egyedi beállítási szöget.
A fő objektumokat az aranymetszés szabályi szerint szerkesszük (például riportkészítés)!
Személy felvételnél ügyeljünk arra, hogy a fej fölött és az oldal képsíkokon legyen egy kis levegős tér, az alany maradjon a plánban, ne keljen svenkel korrigálni elmozdulásainak (bemozdulásainak) változásait!
Kezek, (könyök, csukló) lábak, (térd, boka) izületeinél ne határoljuk be a képkivágást, mert un.csonkolási effektus jön létre! Az alany olyan hatást fog kelteni mintha csonkolt végtagjai lennének. Válasszunk más plánt, szerkesszünk más beállítást!
Mindig a szereplő nézésének, illetve a mozgásának irányába hagyjunk levegősebb teret! Nem szerencsés, ha folyamatosan azt a hatás éreztetjük, mintha valaki kinézne, vagy éppen kilépni készülne a képből, holott nem ez a szituációs szándék.
Ne legyen profilos a kép, mindkét szem legyen látható! Egy dialógus esetében nem szép. Olyan érzése támadhat, a nézőnek mintha ki lenne zárva a történésből… mintha a történet mondanivalója nem is felé irányulna.
Ügyeljünk a háttérre! A fej mögül ne nyúljanak ki zavaró tárgyak (felszarvazás jelenség), és ne legyen figyelem felkeltő vagy elterelő cselekmény! Figyeljünk az előtérre is, ne hozzunk létre szemüvegbe, vagy napszemüvegbe visszatükröződő operatőr képet!
Kameramozgást csak indokolt esetben végezzünk! Ha sokat izeg - mozog a kamera a néző gyorsan belefárad az esemény követésébe. Idegesítő jelenséggé válhat.
Figyeljünk arra, hogy adott mozgásfázison belül legyen egy kezdőkép és egy végkép! A kameramozgás ezt a kettőt kösse össze, képileg és logikailag egyaránt!
A kameramozgás dinamikája legyen, induló álló kép>lassú gyorsítás>gyors mozgás>lassítás> befejező álló kép.
 
Világításról.

A profi filmesvilágban, a világítás is egy külön szakma. Tehát, hogy hová kellenek lámpák, milyen fényerejűek, milyen színhőmérséklettel, effektekkel...  Világítanunk kell, ha a felvételkor nem áll rendelkezésünkre elegendő fény, vagy ha elegendő ugyan a mennyisége, de nem jó az iránya, színhőmérséklete stb... És így van ez amatőr körökben is!
 
Két fő módja van a lámpák elhelyezésének a direkt és az indirekt mód.


Az indirekt mód azt jelenti, hogy a lámpa fénye nem közvetlenül a megvilágítandó tárgyat világítja meg, hanem valahonnan visszaverődik.

Direkt módnál pedig rá van irányítva a fénycsóva közvetlenül a tárgyra. A gyakorlatban többnyire a kettő kombinációja, az az direkt-indirekt mód szokott előfordulni.  A fényforrások színhőmérséklete minden esetben meghatározza a felvétel színét.
 
Két pontos megvilágítás.

Főfény - derítőfény.
Egy kissé oldalra, de az optikához közel helyezett lámpával világítunk főfényt, majd un. derítő lámpával, egy második fénnyel derítünk.
Az első lámpa árnyékot hoz létre, a második lámpa csökkenti ezeknek az árnyékoknak a kontrasztját.

Hárompontos világítás.

A főfény általában a legerősebb fényforrás, és valahonnan a kamera irányából világítja meg a témát.

A derítőfény feladata azon részek megvilágítása amelyeket a főfény nem világít meg, továbbá a háttér kiemelése, ha szükséges, de a főfény miatt keletkezett árnyékot is tompíthatjuk vele. Ez általában gyengébb fényt ad mint a főfény.

Az ellenfény egyik fontos feladata a harmadik dimenzió, a mélység érzékeltetése. Tehát a hátteret és az előteret szétválasztja kontraszt megvilágítást biztosít.

Fények, megvilágítási modellek.

Szórt megvilágítás (ambient light)... Pontszerű fényforrások (point light)... Direkcionális fényforrások (directional light)... Reflektorszerű fényforrások (spot light)

 
A különböző fényforrások, és a természetes fény különböző színhőmérséklettel rendelkezik.

Derült ég esetén nappal a természetes fény 5600 °K körüli. Reggel és este ez az érték 10000 °K körüli is lehet. Az 1000 W-os halogénizzó színhőmérséklete általában 3200 °K. 
Ha kevert fénnyel dolgozunk, akkor az egyenletes, és helyes színek elérése érdekében színmódosító szűrőket használjunk. Például, ha egy szobába természetes fény áramlik be az ablakokon keresztül, de kiegészítő világításra van szükségünk és lápákat kell használnunk, akkor a lámpánk elé kék színhőmérséklet módosító fóliát helyezzünk, mely a lámpa színhőmérsékletét 3200 –ról, 5600 °K-ra módosítja. Szaküzletekben különböző fényértékű színmódosító fóliák kaphatók.
 
És végül...

Sok - sok részlet kimaradt ebből a rövidke összefoglalóból, és mivel a teljesség igénye nélkül készült ezért nem is elégséges az információ! Mindezek ellenére elmondható, hogy egy alapszintű ismeret a fentiekből megszerezhető, és ha valaki ezekből jönne rá, hogy melyik területről  szeretne többet megtudni, mely témában szeretne mélyebbre ásni, akkor iránymutatónak, érdeklődés felkeltőnek igazán jó és használható...

Új hozzászólás írása