A videosok körében biztosan sokan vannak olyanok, kiknek vállkamerájuk van, és semmi pénzért nem cserélnék le, a kézben tartható izgő - mozgó remegő társaikra. Nem véletlenül találták ki ezt a konstrukciót. Nagyon stabil tud lenni a vállon, együtt mozog a testtel, nincs fáradó, görcsös kézremegés. Nagyon sok szituációban ez az egyik legjobb megoldás. Szóval ki van ez találva.
De már a vásárláskor felmerülhet a kérdés… Vajon hogyan tudnak a gyártók olyan konstrukciót készíteni, ami mindenkinek megfelelő? Azaz, honnan tudják, hogy nekem milyen forma fog a vállamra pontosan illeszkedni? Mi van, ha rövid a nyakam, és csapott a vállam? Hát akkor az pech… De nem reménytelen az eset. Főleg akkor nem, ha találunk valakit, valaki hozzáértőt, aki egy praktikus aprósággal testalkatunkhoz igazítja „kedvencünket”.
És akkor most kanyarodjunk vissza a cikk első mondatához, nekem is vállkamerám van. Bár nem rövid a nyakam és a vállam sem csapott, a vásárlást követően mégis szembesülnöm kellett azzal a ténnyel, hogy a gyártók az én esetemben sem találták el azt az optimális ergonómiát, ami vállamhoz… hozzám passzolna. Próbálgatva az új kamerát odahaza, egyre csak győzködtem magam, jó ez, biztos még nem ismerem a tartás trükkjét, meg hogy majd megszokom… De akárhogy sulykoltam magamba a pozitív gondolatokat, még sem sikerült belenyugodnom a helyzetbe, éreztem, hogy ennek nem így kéne lenni. Arra a megállapításra jutottam, (ami önmagában nem egy nagy felfedezés) hogy a kamera oldalirányban billeg. Előre és hátra jó… jól tarható, stabil a döntéskor és az emeléskor is. Természetesen, ha a vállamon nyugvó kamerát mindkét kezemmel tartom és támasztom, akkor stabil, de ez így viszont nem az ideális beállás. Ha a jobb kezemmel fogom a kamera elejét, a standard markolatnál, ahol a Vario (Zoom) helyezkedik el, az rendben van, az ott egy fix hely. De a bal kezemmel nem támaszthatom a készüléket, mert azzal felvétel közben dolgom van, gombokat kell kezelnem „vakon” Iris, Shutter, Focus... Végül sok sikertelen fogásmódszer és próbálkozás, után egyszerűen megtámasztottam a fejemmel… És láss csodát megszűnt a billegés! Aha!!! Tehát itt kell a megoldást keresni! Három ponton kell a kamerát támasztani! Kéz, váll, és fej. De rögtön jött a következő gond is, ha felvétel közben fej vagy fülhallgatót használok, akkor a fejjel való jobb oldali kamera kitámasztás nem kivitelezhető. A végleges ötlet ezután következett, ha nem a fej jobb oldala, akkor legyen a fül mögötti tarkó rész. És bevált! Oly annyira, hogy enélkül a kiegészítő nélkül már el sem tudnám képzelni a vállon való kamerázást.
Eredetileg eltávolíthatóra terveztem és készítettem a kis tarkótámaszt, de ha még egyszer kéne kiviteleznem, bátran készíteném fixre… annak ott a helye. Három ponton van támasztva a kamera, tökéletesen együtt mozog, a testtel, a fej (arc) szemkagyló körüli része lazán illeszkedik, nincs zavaró guminyomás, a fejhallgató nem verődik a kamera oldalához. A kamera előredöntésekkor még a jobb kéz is kevesebb súlyt tart, hiszen a tarkótámasszal rengeteget tehermentesítünk. Oldalirányú billegés megszűnt. És nem utolsó sorban, a bal kéz teljesen szabad! Ettől többet egy kis apróságtól nem is várhatunk.
Nos, akkor lássuk… A tarkótámasz egy bőrrel bevont filc párnából, egy hornyolt gyorscsatlakozóból, és egy fix talpelemből áll.
A kamerán való pontos elhelyezése egyénfüggő. Némi utólagos állítási lehetőség ugyan van, de ha egyszer a megfelelő helyre fel lett szerelve, akkor igazából, azon nincs mit állítgatni. Mivel a fejméretünk nem változik gyakran, kölcsön pedig úgy sem adjuk a kameránkat, ezért egyszer kell jól és pontosan beállítani és fixálni.
Remélem, az ötlettel mások kíváncsiságát is felkeltettem!
TARKÓTÁMASZ RENDELÉSE AZ ALÁBBI e-mail IKONRA KATTINTVA LEHETSÉGES!